Kötés és oldás - a kisbéri önkormányzati adósságteher megszűnéséről, a konszolidációról
2014. március 28. , péntek
Az év eleje minden település, minden önkormányzat életében olyan feladat megoldásával jár, mely az ott élők életét egy egész esztendőre meghatározza, és továbbiakra is hatással van, és mint ilyen, különös körültekintést igényel: az adott évi költségvetést kell előkészíteni, és megalkotni.
Izgalmas feladat ez. Az első időszak az ország költségvetését megállapító törvény rendelkezéseinek megismerésével jár, feladatainkat milyen központi források felhasználásával tudjuk megoldani, az egyes feladatok ellátásához adott évben milyen mértékben tudunk állami/központi forrásokat igénybe venni, illetve felelősen kell megállapítani, hogy saját bevételeink miként alakulnak majd az adott költségvetési évben. Ha már minden részlet tisztázott, és látjuk, hogy milyen forrásokkal számolhatunk, megkezdjük azokat feladatainkkal összevetni, a szükséges ráfordítási igényeknek megfeleltetni, és a bevételek és kiadások egyensúlyát biztosító költségvetést megalkotni.
Hogy miért nehéz feladat ez? Mert sok a feladat. Sok a feladat, amit el kell látni, meg kell oldani kötelezően. Törvényi, és egyéb jogszabályi előírások érvényesítése érdekében jelentkező, kikerülhetetlen tevékenységeinkkel járó kiadások sora terheli minden évben a várost, az önkormányzatot. Természetesen nem véletlenül kötelező dolgokról van szó; a jogalkotó az általa a településen élők mindegyikét érintőnek, a közösség élete, boldogulása érdekében közösségi megoldást igénylőnek ítélt feladatok ellátását, és azok ellátásának módját szabja meg kötelezően. Sokszor emellett talán az is befolyásolja a feladatok telepítését, hogy az önkormányzatoktól felelős, jogkövető magatartás várható, így a hozzájuk telepített feladatok a köz érdekének valóban megfelelő módon kerülnek ellátásra, ami biztonságot is jelent.
Még több a feladat azért is, mert minden helyi közösség szeretne mindig előbbre és előbbre lépni. A nem kötelező feladatot jelentő, de a mindennapokban felmerülő problémák is helyben keresnek először megoldást: az önkormányzathoz érkeznek legközvetlenebbül az igények: alakítsuk ki, építsük meg, tisztítsuk ki; ha pedig ez már megtörtént, akkor tegyük még jobbá, tegyük még szebbé. Kisbéren is gyakorta jelennek meg ilyen igények, és szomorú az, ha a döntéshozók is jogosnak ítélik őket, van is akaratuk az igények kielégítésére, de forráshiány miatt mégsem tudnak érdemben intézkedni róla.
Az előző években – kis túlzással – mindig egyre szűkült az önkormányzatok mozgástere feladataik ellátására, méghozzá a pénzügyi lehetőségek miatt. Nemcsak a források szűkültek, de a feladatkör is egyre bővült; és nem egyszer a rendelkezésre álló források is célszerűtlenül kerültek felosztásra az önkormányzatok között.
A 2010-es évekre – osztozva az ország és az emberek sorsában – az önkormányzatok nagy része is eladósodott, rendszerint devizában. Ennek okait kereshetjük helyben is, illetve a politikai szereplők állíthatják bármilyen megvilágításba; de ha egy országban a ~3000 települési önkormányzatból, illetve társulásaikból – a legszerényebb források szerint is - 1956 eladósodott, 2013-as deviza árfolyamokon mintegy 1200 milliárd forint értékben, kézenfekvő az a felvetés, hogy az önkormányzati feladatellátás központi finanszírozása nem volt megfelelő.
Kisbér esetében a vonatkozó döntésekről közvetlenül szerzett ismereteim birtokában nyugodtan kijelenthetem, hogy a korábbi években átgondolt, sőt, kifejezetten feszes, néha fájdalmas döntéseket is felvállaló gazdálkodás mellett is szükségszerű volt, hogy az önkormányzat külső, banki források bevonásával lássa el feladatait, ami jelentős, 6 183 000 CHF összegű kötvény kibocsátásával történt, és ami az önkormányzat eladósodásához vezetett. Ennek okairól néhány gondolatban szeretném tájékoztatni Önöket.
Kötés
Kisbér egy igazi ’kisnagy’ város. 5600 fős lakosságával fontos, történelmében hagyományos térségi központ, aki a kistérség, járás mintegy 21 ezer fős lakosságának biztosít olyan szolgáltatásokat, melyek ezen szerepvállalása nélkül nagyon távol lennének elérhetőek, és amelyek kulcsfontosságúak a Bakonyalja lakosságmegtartó képessége szempontjából. Szinte hihetetlen, hogy ez az 5600 ember, illetve helyi önkormányzatuk az óvodai, általános iskolai, és szociális alapellátási alapfeladatok mellett kórházi, szakrendelői, szakképzési, középiskolai, szociális otthoni, művelődési, na és persze igazgatási térségi feladatokat lát és látott el úgy, hogy leginkább csak saját forrásaikra támaszkodhattak. (értem ez alatt az önkormányzatot illető központi költségvetési forrásokat is).
A közösségi, önkormányzati szolgáltatások ilyen széles palettája ilyen lakosság számú városban szinte páratlan. Külső szemlélő ezen feladatsor ismeretében megítélésem szerint jóval nagyobb városra gondolna, aki ezt a repertoárt biztosítani tudja. És ennek komoly ára volt.
A kórház és rendelőintézet, mint az önkormányzati költségvetés részét képező intézmény, az egészségügyi finanszírozás változásaira mindig érzékenyen reagálva, feszesen gazdálkodva, ellátható feladatait többször átgondolva, jórészt saját forrásaiból tudta biztosítani a város, a térség, és bizonyos feladatai tekintetében az ország nagy részének ellátásra szoruló betegei részére a megfelelő, színvonalas ellátást. A város költségvetésétől a kórház rendszerint nem igényelt hozzájárulást működési kiadásaihoz, azonban az új kórház örvendetes megépítése a városban olyan kapcsolódó infrastrukturális fejlesztéseket követelt meg, amelyek Kisbér költségvetését terhelték, és amelyek pénzügyi hatása évekre kihatott. Az eredmény egy szép, korszerű kórház és rendelőintézet a gyógyítás szolgálatában.
A szakképzés és a gimnáziumi, szakközépiskolai oktatás helyben történő fenntartása nem volt kötelező feladata Kisbér Város Önkormányzatának; azonban annak érdekében, hogy a térség fiataljai lakóhelyükhöz közel jussanak megfelelő oktatáshoz, a két intézmény fenntartását az önkormányzat minden nehézség ellenére mindig vállalta. Ehhez két úton is szükséges volt forrásokat biztosítania: egyrészről az intézmények működése a leghatékonyabb, legtakarékosabb gazdálkodás mellett is mindig igényelt önkormányzati forrás kiegészítést, másrészt az intézmények fejlesztésére bonyolított, pályázati forrást is felhasználó beruházás is jelentős önkormányzati pénzt igényelt. Az általános iskolát is érintő felújítás, korszerűsítés és építkezés önmagában ~350 millió forint ráfordítást igényelt az önkormányzattól. Az eredmény nívós, korszerű épületi környezet az oktatási tevékenység szolgálatában.
A szociális otthon szintén igyekezett az önkormányzati fenntartás időszakában – és ez jó sok év - a saját forrásai keretein belül gazdálkodni, mégis évente 10-15 millió forintot kellett az önkormányzatnak működéséhez biztosítani. E közben az otthon folyamatosan szépült, korszerűsödött, fejlődött.
A közművelődés, a könyvtári szolgáltatás is térségi szintű feladatellátást jelentett a városban. A város, és intézménye szerepvállalása a térségi hatású közművelődési tevékenység folytatása, a könyvtári szolgáltatások biztosítása érdekében egy, a központi költségvetés részéről – sajnos – hagyományosan rosszul finanszírozott feladat ellátásában történt. A működés önkormányzati forrás igénye mellett komoly ráfordítást igényelt a művelődési központ és könyvtár kialakítása, megépítése is. Az eredmény egy korszerű épület, ami méltó otthona lehet a kultúrának, művelődésnek, civil szervezeteknek, közösségi funkcióknak.
Az igazgatási funkciók tekintetében is a térségre kiterjedő hatáskörök gyakorlása jellemezte a hivatali munkát. Gyámhivatali, okmányirodai, építéshatósági, kereskedelmi igazgatási, telepengedélyezési hatásköröket gyakorolt a kisbéri jegyző folyamatosan. A feladatellátást egyre bővülő hatás- és ügykörök, az ellátásukra vonatkozó szigorú előírások, és jelentős alulfinanszírozottság jellemezte, és természetesen jogos elvárás volt a színvonalas, gyors, hatékony ügyintézés igénye. A központi jogszabályok által telepített államigazgatási hatáskörök (nem helyi igazgatási ügykörök) központi finanszírozására jellemző volt, hogy központi jogszabályok által meghatározott számú és képzettségi követelményeknek megfelelő munkatársainkkal kapcsolatos személyi jellegű kiadásokat sem teljes mértékben fedték le a központi költségvetésből biztosított források, és emellett persze felmerültek egyéb – főként dologi jellegű - költségek is. Igyekeztünk ezeket a feladatokat is nívósan ellátni, de ez az önkormányzattól komoly ráfordításokat követelt meg.
A finanszírozás szempontjából az is nagyon kedvezőtlenül hatott Kisbér város költségvetésére, hogy a térségi szintű ellátást biztosító intézményei finanszírozásához a működésükkel érintett települési önkormányzatok nem járultak hozzá; sőt a korábban az önkormányzatok kötelező kistérségi társulása útján térségi szintű feladatellátást támogató többletforrásokat sem tudták a város intézményei igénybe venni. Ennek oka az volt, hogy a központi költségvetés magasabb normatívákkal támogatta a társulás útján történt feladatellátást (lásd oktatási és szociális intézmények), azonban ennek szabályait úgy alkották meg, hogy a magasabb normatíva városban működő intézmény finanszírozására nem, vagy nem az egyéb településeken lévő intézményekre vonatkozó mértékben terjedtek ki, ennél fogva a környékbeli települési önkormányzatok több pénzt kaptak feladataikhoz, ha azokat egymással társulva, Kisbér kihagyásával látták el. A szabályozás önellentmondását semmi sem fejezi ki jobban, mint az, hogy miközben a kórház és rendelőintézet, a középfokú oktatási intézmények, és a szociális otthon szolgáltatásait 2/3 részben a kistérség többi településein élő nem kisbéri személyek vették igénybe, azokhoz magasabb összegű kistérségi normatívát nem vehettünk igénybe, miközben a településeken működő óvodák és iskolák, melyek jórészt csak helyben élő gyermekekről gondoskodtak, emelt szintű kistérségi normatívákkal működtek.
Amint arra a kórház és az iskolák esetében utaltam, az egyes városi fejlesztésekhez igénybe vett pályázati források is rendszerint kevésnek bizonyultak céljaik megvalósításához; ekkor súlyos összegekkel saját forrásból kellett a pályázati forrásokat kiegészíteni. A beruházások soha nem valósultak meg az eredeti költségvetési kereteik között, hol többszáz millió forintot, hol néhány tízmilliót, vagy néhány milliót mindig hozzá kellett tenni. Kisbér sokat költött a fejlesztésekre, forrásait erőn felül is intézményei, útjai, közterületei, közösségi színterei megújítására fordította. Új és megújult kórházára, óvodájára, iskoláira, művelődési központjára, szociális alapellátási központjára, Kiskastélyra, Lovardára, polgármesteri hivatalra, útjaira, önkormányzati lakásállományára minden kisbéri, sőt kistérségi lakos méltán büszke.
Ezen körülmények ismerete talán segíthet tisztán látni, hogy az önkormányzati feladatok felelős ellátása tette szükségessé külső források bevonását, ami azonban sajnos adósság állományt keletkeztetett.
Oldás
2011-től újra elkezdett átalakulni az önkormányzati feladatellátás, és a feladatellátás finanszírozási rendszere. Az állam saját szerepének új típusú meghatározása alapján ismét átstrukturálta a feladatok rendszerét, és újraosztotta azokat az állam és az önkormányzatok között. Ez Kisbért nagyon jelentős mértékben érintette.
2012. május 1-jével állami fenntartásba vették a Batthyány Kázmér Szakkórház és Rendelőintézetet. Az intézmény ezzel kikerült az önkormányzati költségvetésből, feladatait állami fenntartásban, állami forrásokból, állami irányítás alatt látja el. A település és térség lakóit állami intézményként látja el azóta.
2013. január 1-jével felálltak a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ és tankerületi igazgatóságai, köztük a kisbéri is. Az oktató-nevelő munkát az általános iskolában, a szakképzőben, és a gimnáziumban állami fenntartásban, állami forrásokból, állami irányítás mellett folytatják, a tanárok és egyéb oktatást közvetlenül támogató munkatársak közvetlenül az államtól kapják fizetésüket. Önkormányzatunknak működtetői feladatai maradtak, az oktatási-nevelési intézmények működésének feltételeit kell biztosítanunk: fűtés, világítás, karbantartás, javítások, egyéb tárgyi feltételek. A működtetés költségei továbbra is a várost terhelik, ezek azonban jóval alacsonyabbak a korábbi kiadásoknál.
2013. január 1-jével kezdte meg működését városunkban, járásunkban a Komárom-Esztergom Megyei Kormányhivatal Kisbéri Járási Hivatala is. Azokat az államigazgatási feladatokat, melyeket korábban a körzetközponti kisbéri jegyző útján az önkormányzat jelentős ráfordításait igényelve láttatta el az állam (gyámhivatali, okmányirodai, egyes szociális és egyéb feladatok), most saját igazgatási szerve útján, állami forrásokból, állami irányítás mellett látja el. A közigazgatási feladatok e részének a járási hivatalhoz kerülése az önkormányzati költségvetés útján ellátandó feladatok körét szűkítette.
Az egyes ’állami’ feladatok állami ellátása természetesen jelentősen hatott önkormányzatunk gazdálkodására: kevesebb feladatot kell ellátnunk. A feladatok körének változását az önkormányzatunk által a központi költségvetésből igénybe vehető források körének változása is követte, összességében azonban mindenképpen szerencsés, hogy szűkült azon feladatok köre, amelyek ellátását az önkormányzatra testálja az állam.
A vonatkozó törvényi környezet átalakítása is formálta az önkormányzatok gazdálkodását. A Magyarország önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény megszüntette a társulási formában ellátott feladatokra igénybe vehető többlet központi forrásokat, illetve jogszabály rögzíti, hogy az önkormányzatok csak erős kontroll mellett vehetnek fel hiteleket, azokat sem működési kiadásaikra, illetve nem tervezhetnek forráshiányos költségvetéssel.
Ennél is jobban hatott az önkormányzat költségvetésére a 2013. évben indult ún. önkormányzati konszolidáció. A Kormány döntése alapján a Magyar Állam 2013-ban kezdte meg az eladósodott települési önkormányzatok és társulásaik adósságainak átvállalását. Az egyébként jórészt deviza alapú hitelek súlyát roskadozva cipelő települési önkormányzatok (mint említettem, 1956) költségvetését a 2008-2012-es években már súlyosan terhelte az adósságaik terheinek törlesztése. Az állam 2013-ban az 5000 lélekszám alatti települések adósságait teljes egészében, az ennél népesebb városok adósságát egyedi mérlegelés alapján 40-70 %-ban vállalta át. Kisbér esetében adósságának 55 %-ára vonatkozóan született döntés 2013-ban.
2014-ben a Kormány úgy döntött, a Magyar Állam folytatja az önkormányzatok konszolidálását, adósságaik átvállalását. Mint arról már Önök is értesülhettek, minden önkormányzat teljes egészében mentesül adósságai terhe alól: a Magyar Állam 2014. február 28-ig átvállalta a teljes önkormányzati adósság állományt.
Hogy mit jelent ez városunk életében? Beszéljenek a számok:
2007. évre, főként a korábbi fejlesztésekhez igénybe vett hitelekből eredően, Kisbér Város Önkormányzatát ~550 millió forint adósságállomány terhelte, ami az egyes hitelekre vonatkozó szerződéseiből adódóan éves költségvetéseiben mintegy 13-150 millió forint tőke- és kamattörlesztési kiadást jelentett. Nem csupán a működés anyagi kereteit határolta be durván ez a kiadási tétel, de nagyban veszélyeztette a további fejlesztésekhez szükséges források biztosításának lehetőségét is. Sok más önkormányzathoz hasonlóan Kisbér Város Önkormányzata is kötvény kibocsátásból jutott pénz forráshoz 2008. évben, 1 milliárd forint, 6 183 000 CHF értékben bocsátotta ki a ’Kisbérért’ kötvényeit. A kötvény kibocsátáskor a svájci frank irányadó árfolyama 161,73 HUF volt.
A kötvény kibocsátása pozitív hatással volt a költségvetésre. A korábbi hitelek kiváltásra kerültek, így egyetlen hitel jellegű jogviszonyba került az adósság állomány, ami átláthatóbbá, kiszámíthatóbbá tette az azzal kapcsolatos kötelezettségeket. Másrészről a kibocsátó bank által lejegyzett teljes kötvényállományra 3 éves tőke visszafizetési moratórium állt fenn, ez 2008., 2009., és 2010. évekre csak kamatfizetési terhet jelentett, ami messze nem érte el a korábbi hiteltörlesztések éves összegét, és ami levegőhöz juttatta az önkormányzatot. A korábbi 130-150 milliós évi hiteltörlesztési kiadásokhoz képest 2008. évben ~29 millió forintot, 2009. évben ~59 millió forintot, 2010. évben ~16,5 millió forintot kellett hitel (kamat) törlesztésre fordítani. Az így felszabadult pénzeszközök, és a kötvény lejegyzésből rendelkezésre álló további ~450 millió forintos forráslehetőség komoly mozgásteret jelentettek a fejlesztésekhez. Ez tette lehetővé az iskolák és óvoda építéséhez és felújításához, korszerűsítéséhez elnyert 500 milliós pályázati forrás mellett az önkormányzat további 350 millió forintos ráfordítását, de ezek a források kerültek felhasználásra az utcák rendbetételére mintegy 40 millió forint értékben, és fejlesztési céllal területvásárlásra a helyi vállalkozások bővüléséhez, új vállakozások Kisbérre telepedéséhez lehetőséget biztosító gazdasági-kereskedelmi-szolgáltató övezet kialakításához is.
A kötvény kibocsátással bevont külső forrás tehát nemcsak könnyítést jelentett, de komoly mozgásteret is biztosított az önkormányzatnak. Azonban sok ember és vállalkozás, de egész országunk életéből ismert módon 2009-től a kötvény alapját képező deviza árfolyama nagymértékben nőtt a kibocsátáskori értékéhez képest. Ez az értékváltozás a kötvény/adósságállomány jelentős növekedéséhez vezetett. Az árfolyamváltozással a kibocsátott és a további években tőke és kamattörlesztési kötelezettséget is keletkeztető adósságállomány ~1,6 milliárd forint értékűre duzzadt, ami jelentős éves kiadásokat indukált. 2011-ben ~19 millió forintot fordítottunk kamattörlesztésre, és ~84 millió forintot tőketörlesztésre (kötvény visszavásárlásra). 2012. évben a költségvetésből ~15 millió forintot fizettünk kamattörlesztésre, és ~88 millió forintot tőketörlesztésre. Adósságterheink tehát ismét óriásira nőttek, és persze az árfolyammozgások következtében elveszítettük a kötvénykibocsátás azon előnyét is, amit a kiszámítható törlesztési kötelezettségek nyújtottak. Érzékelhető volt a bizonytalanság, a félelem a további árfolyamváltozásoktól, és az, hogy az újra megnőtt éves kiadások komolyan korlátozzák az önkormányzat feladatellátásának lehetőségeit.
Az éves százmilliós törlesztési kiadások ismét megbénították az önkormányzatot. Hiába osztozott az önkormányzat sorsában majd’ kétezer másik önkormányzat, családok tízezrei, és vállalkozások sora, sőt még maga az államháztartás is, megoldás nem mutatkozott. Egy egész ország tudta, hogy az önkormányzatok önmagukban nem tudják megoldani ezt a problémát. Itt Kisbéren is úgy tűnt, a helyzet elviselhetetlen, de kiutat abból önerőből nem lehet találni.
A Kormány kezdeményezésére történt állami adósságátvállalás segített rajtunk. A 2013. évben 55%-ban történt átvállalás hiteltörlesztési kiadásainkat jelentősen csökkentette. 2013-ban a kamattörlesztés már ’csak’ ~8 millió forint, a tőketörlesztés ~52 millió forint költségvetési kiadást jelentett. Rettentő összeg, de jóval mérsékeltebb, mint az előző évek százmilliós kiadásai. Lélegzethez jutott az önkormányzat, a város. Idén pedig, mint már említettem, teljes egészében megtörtént az önkormányzat adósságainak átvállalása, a 2014. évi költségvetést 0 forint adósságtörlesztési kiadás terheli.
Ez hihetetlen. Az elmúlt években nem is mertünk volna arra gondolni, hogy meg lehet szabadulni az adósságoktól. 2014-ben az önkormányzat pénzügyi helyzete, és így kilátásai is sokkal jobbak mint az előző tizenegynéhány évben. Megkönnyebbülés, fellélegzés, öröm, reménykedőbb jövőbe tekintés – csupa olyan pozitív érzés, amire mindannyiunknak szüksége van, és amiből jó lenne sokkal több a hétköznapjainkban. Külön öröm, hogy azok a beruházások, fejlesztések, átalakítások, melyeket erőfeszítéseink és a hitelfelvétel is szolgáltak, itt maradtak, működnek, prosperálnak, szolgálják a várost és lakóit. Az önkormányzat, a városban működő állami és önkormányzati intézmények és hivatalok megszépülve, korszerűsítve, megújulva dolgoznak, és a fenntartás formájától függetlenül biztosítják a korábbi szolgáltatási paletta elérését a továbbiakban is, sőt, - például a járási hivatal jelenlétével - még bővíteni is tudták a helyben elérhető szolgáltatások körét. Az egyes intézmények együttműködésének, tevékenységük összehangolásának nem csak szabályozási, de emberi feltételei is adottak.
Szabadulásunk a hitel terhei alól ugyanakkor felelősséget is jelent. Felelősséget a kissé megnőtt mozgástérben feladataink újragondolásában és ellátásában, felelősséget a felszabadult források közösségünket szolgáló felhasználásában. A feladatellátás rendszerének és finanszírozásának több lépcsős átalakítása a központi költségvetésből igénybe vehető forrásainkat is érintette, de ezzel együtt is több lehetőséget biztosít a jelenlegi állapot a korábbinál. Költségvetésünk összeállítását nem egy ~100-110 milliós fizetendő tétel tervezésével kell kezdeni, szerény forrásainkat nem a bankot illető törlesztésre kell fordítani. Meg kell becsülnünk helyzetünk javulását, a jövőben is a köz szolgálatában, a jövő építését szem előtt tartva, lehetőség szerint városunk közösségének minden tagjának érdekeit érvényesítve, egymást tiszteletben tartva kell dolgoznunk.
Ehhez kívánok a város teljes közösségének jó munkát és sikereket!
Dörnyei Vendel
jegyző
