Szerencse Rozália olaj- és selyemfestményeiből nyílt kiállítás
2013. május 24. , péntek
Május 10-én 17 órakor ünnepélyes keretek között nyílt tárlat Szerencse Rozália olaj- és selyemfestményeiből. A kiállított festmények május végéig megtekinthetőek a Wass Albert Művelődési Központ és Városi Könyvtár kiállítóterében.
Egy kis kedvcsinálóként idéznénk a kiállítást megnyitó szövegből:
„A festészetet talán úgy tudnám értelmezni, amely színvilágban, ecsetvonásaiban, kifejező erejében olyan érzéseket és érzeteket képes közvetíteni a néző felé, amelyet szavakkal nem tudunk elmondani, kifejezni. A szemet gyönyörködtetni, és a szemet elvarázsolni nehéz feladat, hiszen sok inger éri a hétköznapokban is, ellenben megmagyarázhatatlanul lekötni a figyelmét óriási kihívás, amelyre a festészet egyedüli módon képes. […] A festőművész világteremtő igyekezete a festményekben tárgyiasul. Szerencse Rozália is világot teremt, egy olyan világot, ami minden pillanatban ott van az orrunk előtt, de a nagy rohanásban észre sem vesszük, vagy nem is akarjuk. Realista pillanatképeket, csendéleteket, tájképeket vissza a vászonra – csodálatos, ahogy ábrázolja az élet legapróbb csodáit. Érthető, gyönyörködtető képekben utánozza le a valóságot. Káprázatosak ezek a képek, ahogy a tavaszi virágoknak szinte érezni lehet a finom illatát, tulipánok, íriszek, a Tatai vár látványa a szemünk előtt lebeg, a selyemfestményeken megjelenő virágok szinte táncolnak az anyagon. A csendéletek ugyanilyen beszédesek, olykor szokatlan és meglepő tartalmakkal: sütőtökkel, mézzel, dióval. A festményeken megörökített könyvek, kancsók, szódás szifonok sok emlékről, érzésről, gondolatról árulkodik. A nagy életvidámságról, életszeretetről is képet kapunk a színhasználatban vagy az unoka sugárzó tekintetében. Szerencse Rozália tehetsége a természetében, az optimizmusában rejtőzik, szinte az elmúlás titkát is tudja, a jókedvű remény már-már szétfeszíti a kép kereteit. Csalogatóak a képek színei. Az egyszerű, egyszínű világunkból előbújnak a színek: ott vannak az őszi tájban, a rothadó almákban, az elfáradásban vagy a teáscsészék aljában. Ezek a képek önmagukért beszélnek, élnek, egyetlen pillanat röpke megállítása mindegyik, amelyekből azt érezzük, hogy mégiscsak van lehetőség az élet millió mozzanatának száguldó iramát vászonra rögzíteni. A vágtató időből megérint egy percet és az a perc a képeken kivirágzik. Az örök állandóság a pillanat ablakán néz reánk, mégis érezzük ez egy soha vissza nem térő alkalom, pontosan ezért örökítette meg a művész. […]”
Aki betér a művelődési házba egy igazi ajándékot kap a művésznőtől a festményein keresztül. Bár Szerencse Rozáliának, itt Kisbéren, szülővárosában még csak az első kiállításának örülhettünk a hó elején, de reméljük és a tervek szerint jövőre egy újabb, most otthon hagyott képeiből, egy második tárlatot is szervezhetünk. Addig is minden kedves érdeklődőt és művészetért rajongó látogatót vár a kiállítás.
