December 4-én este nyitotta meg a Wass Albert Művelődési Központ Huszár Krisztina textilművész kiállítását. Greinerné Ábrahám Erzsébet, a helyi gimnázium rajztanára köszöntőjében elmondta, hogy Krisztina, aki egy halk szavú törékeny öt gyermekes édesanya, hétéves korában készítette el első babáját, s már óvodás korában tudott varrni. A magyar népmesék és bábfilmek varázslatos világa segítette abban, hogy megteremtse saját világát, egy teljesen egyedi baba stílust, ami az ő nevével fémjelzett.
A textilanyagok változatossága, a selyem, a len, a bársony számára mind megannyi csoda és eszköz a saját mesés belső világának kifejezéséhez. Olyan professzionálisan bánik a különböző anyagokkal, a formákkal és színekkel, hogy ezek az alkotások egyszerűen kedvessé és szerethetővé válnak. A művész álma, hogy kórházban gyógyuló gyerekeknek varrjon babákat, ezzel téve szebbé mindennapjaikat és segíteni gyógyulásukat. A megnyitóra menve azon gondolkodtam, ki dönti el, hogy egy szakma mikor emelkedik művészi szintre, ki dönti el, hogy egy alkotásból mikor lesz mű, a műből mikor lesz érték. A válasz akkor lett egyértelmű számomra, amikor megnéztem a kiállítást, mert mi döntjük el, hogy egy alkotás mikor válik művészivé, amikor sok féle hangulatot és érzelmeket hoznak felszínre bennünk. A kiállítás december 19-ig lesz látható.
eSzeS