Kovács Péter szereti a madarakat
2010. november 24. , szerda
Kovács Péter szereti a madarakat. Ez a kijelentés elég egyszerű, de aki jár nála a Kincsem utcában, meggyőződhet róla. A kislányommal mentem megnézni őket, ott jártamkor éppen bejött egy ismerős is az utcáról gyönyörködni az állatokban.
- Kedvencem Rudi. – mondja. – Ő jákó papagáj. Énekli a Boci, Boci tarka című mesét, köszön mindenkinek kezit csókolom-ot, jó napot-ot, köszön úgy, hogy Szia apu!, Siess haza!, Adjál puszit!, máskor köhög, és utánozza az autóriasztó hangját. Az udvaron a kutyákat ki-be hívja, amit persze azok teljesítenek, mert azt hiszik, hogy én mondom, mert próbál úgy beszélni, mint én. Gyakran órákig nézi a vállamról a tévét.
- Itt más állatok vannak.
- Más papagájok is vannak, de ők nem beszélnek annyit, mint Rudi. Van nemes Halmaméra, van rozella, van nemes Nagy Sándor és nemes Kis Sándor.
- Az egyik nagyobb, mint látom, az lehet a nemes Nagy Sándor. Mennyi papagáj van összesen?
- 30 papagáj biztosan van. Az ott most is ül a tojásokon. – mutat egy fészekre a házigazda.
- Most csipegetik-harapdálják az ujjadat. Hogyan tanultad meg a papagájok tenyésztését?
- Internetről, könyvekből, madarászoktól szerzek ismereteket.
- Ebben a kis tóban is madarak vannak. Ezek vadkacsák?
- Nem. Mandarinréce és pirosréce. Nagyon szépek, mikor színes a tolluk.
- Ott a hátul lévő ketrecekben milyen madarak vannak?
- Vannak pávák, ha mindkettő teljes pompában díszeleg, akkor tollaik átérik a ketrecet. Van itt gyöngytyúk, pulyka, pávagalamb, díszkacsa, páduvai kistyúk, de voltak dísztyúkok.
- Mi lesz ezzel a sok állattal, ha tovább szaporodik?
- Ami madarat felnevelek, azt előbb utóbb el kell adni, de nehezen szánom rá magam.
- Rudit eladnád?
- Azt semmiképpen, mert ő a kedvencem.
- Köszönöm a beszélgetést.
- s -
